A férjem nagypapája órás volt. Maradt tőle egy csomó minden, ami eddig a padláson pihent. Lehozattam, válogattam. Tiszta kincsesbánya! Vannak benne óra szerkezetek, fogaskerekek, óraüvegek... Ez utóbbit sikerült olyan gondosan elpakolnom, hogy hetekig nem találtam. Már teljesen elkeseredtem, hogy biztosan kidobtam a nagy rendezkedésben, amikor váratlanul mégis meglett. Margarinnak álcázva pihentek a hűtőben. Hiszen a margarinos doboz oda való! :)
Szóval az óraszerkezet kb. 50 éves (legalább), különlegessége, hogy a csapágyak nagyon picuri rubinokból vannak. Nem akartam nagyon eltakarni, és úgy gondoltam, hogy a lehető legegyszerűbb, legletisztultabb módon foglalom be. Nekem tetszik.